Sorozatok

A kép központi gondolata az ember és a kozmosz szoros, bár gyakran észrevétlen kapcsolata. Az égitestek – mint a Hold, amely képes megmozgatni az óceánokat – arra emlékeztetnek, hogy mi is a világegyetem szerves részei vagyunk. Az életünket formálhatják a bolygók ciklikus hatásai, de vajon milyen szerepet töltünk be ebben a hatalmas, összetett rendszerben? Hogyan fonódik össze az akaratunk, a sorsunk, a lelkünk az idő és tér végtelen hálójában? 

A festmény mélyen merít Carl Sagan "halványkék pötty" gondolatvilágából, amely az emberi lét törékenységére és a kozmosz hatalmas dimenzióira irányítja a figyelmünket. Sagan híres szavai szerint a Föld, amely az űr végtelen sötétségében lebegő apró kék pötty, az otthonunk, a színtere mindannak, amit valaha átéltünk. „Ezen a pöttyön zajlik minden: minden ember, akit valaha szerettél; minden zsarnok és hős; minden teremtő és pusztító; minden vallás, ideológia és gazdasági rendszer; minden anyuka és apuka; minden gyerek tele reményekkel; minden felfedező, minden tanár, minden szerelmes pár...” Sagan szavai arra tanítanak, hogy ez az apró hely a világmindenség szinte végtelenjében mégis rendkívüli. 

A festményen a ragyogó színek és az arany elemek szimbolizálják az univerzum élettel teli energiáit. Az emberi sorsok és történetek kicsinyek, de jelentősek; mi magunk is egy szövevényes történet részesei vagyunk, parányiak és csodálatosak a világegyetem időtlen rendjében. 

Az alkotás arra hív, hogy ne csak a mindenség hatalmas szépségét csodáljuk, hanem felismerjük benne önmagunk törékenységét és egymás iránti felelősségünket. Ha az univerzum tágasságában csak egy apró kék pötty a Föld, akkor annál nagyobb jelentősége van annak, hogyan bánunk ezzel a pöttynyi csodával – és persze egymással. 

​